Nagytakarítás

A f**zomat találtam ki ekkora baromságot, hogy 35 fokban nagy takarítok. Ablakpucerálás, függönymosás, szőnyegmosás, és ááááááááá
Ma még át kell rendezni a nappalit, mert a főnök ezt mondta. Kész... szakadt a víz a bugyimból is. Megint le kéne zuhanyolni. A vízszámlánknak tuti nem tesz jót a napi 4 zuhany.

Miért?

Tegnap este 9-kor vittek el innen 110 katonát a gátakra védekezni. Van, aki 5 hete nem volt otthon. Az Ő otthonát ki védi meg? Miért van, hogy amikor megérkeznek a katonák, mindenki eltűnik? S az éhbérből tengődő "Mamikák" lesik a dolgozó katonákat, mivel tudnák segíteni? Miért van, hogy a pénzben úszó "régiújgazdagok" a puccos terepjárójukkal fittyet hánynak az egészre? Miért van, hogy a polgármester a szakadt pólójában, gumicsizmában kimegy homokzsákot pakolni? S az miért van, hogy a "kandáhárékat" a közelben sem lehet látni? Miért van, hogy én azon gondolkodom, hogyan tudnék segíteni, annak dacára, hogy "törvényen kívüli" lettem? Érdekes egy világ ez. Miért van ez???

Oslo

Valamelyik nap villant be, hogy én bizony voltam Oslóban. Csoda egy hely, de nem laknék ott hosszabb távon. Hogy mi is volt a legnagyobb élményem? Egyértelműen az Ibsen Múzeum.

megérkezett

3 éve vágytam rá. Iszonyat drága volt. Nem is álmodtam róla, hogy valaha az enyém lesz. S láss csodát, ma már a kezemben van és illata az egész lakást belengi. Pedig csak kinyitottam a kis üvegcsét.

Meglepi

Tegnap a kabátja alatt egy szál rózsaszín rózsát. Csak úgy, mint annak idején a tulipánokat...

statikus vagy mi

"Mostanában nem használom az IWIW-et, olyan statikus."

Nem tudok mit kezdeni...

Nem tudok mit kezdeni magammal, pedig ezer dolgom volna. Megvarrni az átszabott gatyómat. Elpakolni a kimosott, összehajtogatott rucikat. Elmosogatni, ablakot pucolni. (Ablakot pucolni mondjuk baromian hülye dolog lenne szakadó esőben. )
Végre letölteni, és kicsit rendbe rakni a
hétvégén készített szupifotóimat...
Megfürdeni, mert kezdek szaglani. Ehhez képest, itt cseszem a rezet a gép előtt reggel óta, és kurvára sajnálom magam, hogy nem tudok mit kezdeni magammal.
Igyak még egy kávét, hogy magamhoz térjek? Hülyeség... nincs szüksége a szervezetemnek ezekre az izgató dolgokra, bakker. Vagy mondjuk, rákereshetnék a neten egy-két jó kis magánpanzióra a Balaton körül... mondjuk, ez sem lenne rossz program.

Beteg gondolat...

Most, hogy esküvő volt a baráti társaságban. Arra vágyom, hogy megint végig akarom élni, azt ami az egész esküvő körül történt. Totál beteg gondolat...

Horgászat.

Keményen nyomtuk a hétvégén a pecezást. Engem totál benyugtat a dolog. Olyan szinten vittem tökélyre, hogy a párom csak les. Nem tudtam lebeszélni arról, hogy vegyen nekem a egy profi botot. Így most a saját, profi fenekező botommal sikerült kifognom egy baromi nagy és hibátlan pikkelyezésű amurt. A környezetünkben horgászó, profi és tutira játszó horgászok legnagyobb megrökönyödésére. A halacska 6 kilós volt és csodaszép. Amikor megláttam, potyogtak a könnyeim, hogy én hogy a manóban tudok ilyen csodaszép halacskát fogni. Marha jól éreztem magam. Úgy indult a dolog, hogy 24 órát fogunk kint tölteni a tavon a házikóban. Miután kiderült, hogy a ház maga a pukkanat, totál kosz az egész és nincs benne budi se, meg víz se, kicsit alább hagyott a lelkesedésem. Nem akartam kint aludni. A Párom kitalálta, hogy menjünk haza éjjel 1-kor fürdeni, aludjunk otthon, és menjünk vissza 5-re. Így is tettünk.

Szeretem....

Eltelt több, mint 3 év, amióta együtt vagyunk. Eltelt 2 év, amióta házasok vagyunk. Ennek ellenére reggelente arra ébredek, hogy simogatja a karom, puszilgat... Szeretem, nagyon szeretem. Sokszor elgondolkodtam rajta, mi lenne velem nélküle. Semmi, hiszen nem is tudnék nélküle létezni már. Minden pólusomba beleivódott már. Ott van minden mozdulatomban, gondolatomban, szavamban. Azért néha eltűnődöm, hogy mi vette rá, hogy 3 hónap együttlét után megkérje a kezem. Emlékszem 2007 június 22.-re. Eljött értem a munkahelyemre, és hazavitt. Terveiben az szerepelt, elvisz a kedvenc helyemre, Villányba, a szoborparkba. Ott van egy szobor, ahol imádtam CSAK lenni. Nem gondolkodni. Csak lenni és érezni az univerzum energiáját. Bámulni az aratásra érett gabonaföldet, vagy éppen a frissen vetett tájat. A fejfájás akkor is közbeszólt. Haza kellett vinnie, mert rosszul lettem.
Otthon az ágyban mellém bújt. Remegett. Valamit tartott a kezében, beszélni sem tudott a meghatottságtól. Nem tudtam még akkor, hogy mit is akar. Éreztem, de nem tudtam. Majd egy pillanatban, amikor próbáltam a fejfájástól legyengült szervezetemet alvással megnyugtatni. Feltette nekem azt a kérdést, amire minden nő vágyik. Egyszerűen, hangosan és jól érthetően: -"Szeretlek, nagyon szeretlek! Leszel a menyasszonyom?" A válaszom igen volt. Hm! Nem is igen, hanem IIIIIIIIIIIIGGGGGGGGGGGGGGGEEEEEEEEEEEN! Istenem, milyen szép is volt.

Megérkezett

Esik

Mi a jó büdös francnak esik már megint? Mit megint? Még mindig. Szétmegy a tökkel ütött kobakom. Már megint az okádás határán állok. Eszméletlen ez az időjárás. Az rendben, hogy fáj a fejem, mert előbb-utóbb elmúlik. DE mi lesz azokkal a szerencsétlenekkel, akiknek elvitt mindenét a víz? Már nem is nézem inkább a híreket se, mert kiborít. Ma reggel éppen azon bőgtem, ahogy mutattak egy kutyust, aki a vízből próbált kiutat találni. Szegényt a szügyéig ellepte a víz.
Tudom, csúnya dolog egy állatot sajnálni, amikor ekkora tragédia van. Véleményem szerint az ember megtudja védeni magát, illetve többen harcolnak a jogaikért, mint az állatokéért.
Tessék engem megvetni, megkövezni, vagy akár agyon is lehet csapni, de az adóm 1 %-át egy állat-menhelynek adtam. Adhattam volna a gyerekeknek is, -akiket mellesleg az élet csodájának tartok -ámbátor adhattam volna egy olyan alapítványoknak is, akik a betegségeimmel foglalkoznak. Rohadtul nem látom értelmét egyiknek se. AZ állat-menhely az más. Ott tuti kaját vesznek az állatoknak, és nem harácsolják el a befolyó 1 százalékokat.

Jah, mert az csak úgy megy....

Nézem a fészbúkkot. Beszarás, hogy mennyi hülyeséget csinálnak. Most azért erőteljesen kiverte a biztosítékot egy újonnan alakult csoport. Nem vagyok nacionalista, de miképp érintett,-illetve nem is igazán én, hanem Édesanyám- volnék a dologban igencsak felháborított a dolog. "Drága" sz.l.ovák "testvéreink" nacionalista köcsögei létrehoztak egy egy olyan klubot, amely +antihungary+ néven fut. Nos, ez nekem egy igen kényes téma. Anyai ágon a nagyszüleim felvidéken éltek, Nagyapám, mint egy barom, dolgozott a földeken, állatokat tartottak, mint az igazi, becsületes, jó parasztok. Majd a Benes dekrétumok által 1947.-ben arra próbáltak rákényszeríteni, hogy vallja magát szlováknak, ellenkező esetben fel is út, le is út. Nos, az én drága NAGYAPÁM, dacolva mindennel, (gondolom a 4 gyereke miatt elég lelkiismeret furdalással) nem volt hajlandó szlováknak vallani magát. Majd börtönbe vetették, és halálra ítélték. Mindennel bepróbálkoztak, hogy mivel tudnák megfogni. Aljas, tetű módon elsőként a gyerekekkel próbálkoztak. Berendelték a tanácsházára Őt is meg a Nagyanyámat is, majd feljelentették, hogy magukra hagyta a gyermekeit. Ennek következménye lett az előbb említett börtön. Szegény, már a siralomházban volt, mikor az ellenne felbérelt hamis tanú nem bírta tovább, és öngyilkos lett. Gondolom Őt is hasonló "vétkekkel" zsarolták. Majd ezek után nem tudtak vele mit tenni, hiszen nem volt már kivel és mivel begyanúsítani, kitelepítették. Igen, vonatra rakták a 4 gyerekével, (Édesanyám 9 hónapos csecsemő volt!!!), elkobozva tőlük mindenüket, földet, jószágot... mindent...Miközben, mint a vércsék úgy várták a szlovák "bajtársak", hogy mikor rakhatják be a seggüket a Nagyszüleim házába...Ők meg a tutajon, csorogtak kifosztottan, megalázottan, mert magyarok!

Nem vagyok véresszájú, fröcsögő, sőt legtöbbször csendben maradok. De most igencsak kiverték a biztosítékot nálam. Beszélnek a történelemről, a királyukról.... én meg tanúja voltam a bezárt koronázási templomnak Pozsonyban. Továbbá a annak a széknek, amely a pozsonyi várban lévő bútorkiállításnak a része, és azt a felíratott kapta, hogy Eredete: 16. század, Szlovákia.....

Első.

Mindig kiakadok azon, amikor valaki sokkal többnek képzeli magát, mint ami. Ez a blog kb. az 5. blogom. Új ciber életet akarok. Ezért vagyok itt.